Versek

Csikós Dániel: Elmúlt a nyár

A mai este hamar sötétedik,
Este 8 van, de alig látni az út végét már.
Ballagok az utcán, de senki sincs kint,
Egy kóbor szellő jelzi felém; Elmúlt a nyár.

Taposom talpam alatt a földet,
Lábnyomot hagyok magam után a sárba.
Érzem, hogy szerelemmel fűtött szívemet,
A kegyetlen, zord tél várja.

Az út túloldalán szorgosan álló fák némák,
S, csak néha dőlnek jobbra-balra.
Nem zöldellnek már fa alatt a bokrok,
Nem nyílik néked szép szál virág,
Én is csak ballagok erre-arra.

Szótlanul, csak nézem az eget, a távoli csillagokat. Nekik örökké tél van.
Magányosan, távol egymástól bevilágítják életünket, de szívükben jég van.

Az én fiatal szívemben is fagy uralkodik,
S, talán így is marad már örökké.
Hibáztam, mert nem vigyáztam
S, engedtem, hogy egy hazug nyár miatt, Válljak újra törötté.

Csak egyetlen csalfa, csak egyetlen túl kegyes szó; a szeretlek.
Mondtad nékem százszor, én elhittem mindet,
S, rabja lettem a szemednek.

Azóta próbálok feledést kreálni,
De képtelen vagyok nem szeretni téged;
Mert túl édes volt a hazugságod,
Amivel magadhoz láncoltál végleg.

S, így csak írom a balladát, nézem a jövőm ablakát, de nem látni ki rajta.
Nyitnám a remény ajtaját, egy új nap hajnalát, hogy ne legyek a rabja;

De az ajka oly édes, nincs hozzá fogható,
Ő egyedi, pont ezért szeretem.
Elmúlt a nyár s, bár kettéválasztott minket, de nem bánom már, mert amit érzek;
Az igaz szerelem.

2022. szeptember 17.

Bodnár Dóra: Röpke

Repülj madárka - de mindig csak félig
Röpke öröm, felmagasztalva az égig
Félig, mint a Hold egy csendes éjjel
Megtelik, de örökké csak egy féllel.