Versek

Mocsári Anna: Juliska

Ripi-ropi ropogós
Pogácsa,
Kipi-kopi kopogós
Kiscsizma.
Ici-pici lábacska
Táncot jár,
Csicsa-micsa házacska
Teraszán.
Csini-mini rucija
Bűbájos,
Izeg-mozog bulija
Kislányos.
Ide-oda járása
Aranyos,
Édi-bédi riszája
Zavaros.
Ici-picit estére
Elfárad,
Kicsi csini madmazell
Kidől a
Pihe-puha matracra
Kecsesen,
Tipi-topi lábacska
Lepihen.

Mocsári Anna: Ősz 

Sápadt levelek csiklandozzák a földet,
Színes lombkoronák díszítik a zöldet,
Madarak szállnak távol az égen,
Csak sejtjük hogy merre mennek éppen.

A csónak szelíden ringatózik,
Egy vörös lány benne himbálódzik,
Forró kezét víztükörbe mártja,
Viszont azon nyomban ki is kapja.

A parton egy fiú gesztenyét szed,
Miből majd polcára készít állatkertet.
Hintában hugicája ül éppen,
Bátyus tettét figyeli erősen.

A padon turbékol egy gerlepár,
A változás nem szab nekik határt.
A lábuk elé egy béka ugrik,
Mire a lány gyorsan felugrik. 

Elfúj a szél egy sárga levelet,
Repül, repül, rajta egy üzenet,
Egy kedves ember kezében landol,
Rajta a versem, pont mit olvasol.

Áy Krisztina: Madarak

Te szárnyalsz! Repülnék veled én is,
De félek a zuhanástól.
A képeinket nézve rájöttem,
Rettegek az elmúlástól.

Áy Krisztina: Álom

Mint a legszebb álom reggel,
Ez éppolyan fájdalmasan véget ért.
Ha belegondolok,
Te vagy az, aki a legjobban megért.
Nehéz elengedni azt,
Aki neked mindennél többet ér,
Ezért is szeretném, hogy maradj még,
S ha kell, életemet áldozom ezért.

Áy Krisztina: Türelem

Az emlékeket átírni,
Az érzéseket elrejteni,
A szavakat, mit mondtál elfeledni...
...Bár tudnám,hogy lehet.

Arra a helyre többet nem menni,
Azt az italt többé nem inni,
Neved hallatán nem összerezzenni...
...Bár tudnám, hogy lehet.

Mert könnyű remegni és fázni,
Könnyű erőltetett mosollyal sétálni,
És lassan köddé válni, de tovább várni...
...Tudom jól, nem lehet.

Áy Krisztina: Éjszaka 

Az idő még mindig mozdulatlan, áll.
A szirénák ordítása sem halkul.
Azt gondoltad vége lesz már,
Vagy remélted, végül így alakul? 

Azon az éjszakán egyedül maradtál,
Gondolataid cikázhattak szabadul.
Vajon így enyhíted szíved fájdalmát,
Vagy tettedre mást kapsz válaszul? 

Hisz nem látták a rengeteg vívódást,
Azt sem, hogy bőrszíned fakult.
Ez után minden más lesz tán,
Vagy marad így változatlanul? 

Varga Noémi: 404

Tudom, hogy tovább léptél.
Mégsem hiszem el.
Mint egy egyenlet minek tudod a képletét,
Mégsem tudod megoldani.

Megpróbáltalak megcsókolni.
Te úgy fordítottad el a fejed mintha még sosem csináltál volna ilyet
Mintha még nem csókoltalak volna meg ezelőtt.

Talán ez így is van.
Talán,
Mint egy keresési előzmény listáját,
Engem is kitöröltél.

Tudod, hogy veled voltam,
Mégsem hiszed el.

Varga Noémi: Már csak azt bánom

Már csak azt bánom,
Hogy nem tudom mi volt igaz

Már csak azt bánom,
Hogy nem tudom mi nem volt az.

Már csak azt bánom,
Hogy naiv voltam.

Már csak azt bánom,
Hogy még mindig tudok hinni.

Már csak azt bánom,
Hogy még mindig
Táncolnék veled.

Már csak azt bánom,
Hogy kedves vagy.
És azt is,
Hogy nem mindig

Már csak azt bánom,
Hogy múzsámnak hittelek.

Már csak azt bánom,
Hogy megismertelek.

Már csak azt bánom,
Hogy sosem leszeL
Több számomra.

Már csak azt bánom,
Hogy sosem leszel
Kevesebb se. 

Már csak azt,
Hogy egy szavadba kerülne
És újra a tiéd lennék. 

Már csak azt,
Hogy csak te birtokolhatsz.

Már csak azt,
Hogy még te sem.

Már csak azt,
Hogy senki nem lesz
Olyan jó, mint te voltál.
Már csak azt,
Hogy még te sem.

Már csak a hajadat,
Hogy olyan szép hosszú.
Most a szádat,
Akkor is ha száraz.
Most a kezedet,
Hogy nem érhet az enyémhez.

De talán, csak azt bánom,
Hogy halhatatlanná tettelek
Ezekkel a sorokkal.

Varga Noémi: Einfach 

Szeretsz,
Szeretlek
Olyan egyszerű, igaz?
Igen
Talán az is lenne.
Ha én nem én lennék
És te sem te.
De most mi van benne?
A kéz, minek mozgását ismerem,
Az arc, minek ráncait szeretem,
A hang, mi nyugtatóbb mint bármi,
És egy érzés, mit nem tudok kizárni.
Egy hiba
Tán te nem érted, nem tudod mi az,
És lehet csak én vagyok, önző, pimasz.
Mert telhetetlen vagyok, tudom nagyon,
Az összes szavadat, mindet akarom.
Hogy tudjam mi van benned,
Hogy tudjam, mi az, mi elveszhet.
Tán nincs értelme keresni.
Tán majd megtanulunk szeretni.
Addig is maradjunk nyugton.

Szeretsz,
Szeretlek
A többit hagyom.