Versek

Áy Krisztina: Az állomás

Az idő lassan telik,
Mint mondtam, a busznál várlak.
Mit is mondhatnék neked,
egy "barátnak"?

Szerelemnél többet nem adsz,
Így nem is várhatok.
Bár egyetlen csókodtól
elszállt minden bánatom.

Az idő lassan telik,
mint mondtam, a busznál várlak.
Mit mondjak majd Neked
egy ,,csak barátnak"?

Még minden más lehet.
A sors nem tudjuk, mit tartogat.
Ha újra jön a tavasz,
Azzal minden megváltozhat.

Az idő lassan telik,
mint mondtam, a busznál várlak.
Már tudom mit mondjak Neked,
Egy furcsa ,,barátnak".

Áy Krisztina: Levéltár

Tényleg megváltozott minden,
még az ég is teljesen más.
Szerelmedet otthagytad
a levéltár udvarán?

Ha belenézek a szemeidbe,
Már csak magamat látom.
Sehol egy érzelem,
Sehol a közös álom.

A beszéded is gyorsabb,
Téged már nem érdekel,
Nélküled majd vajon,
Hogy kelek fel?

Hisz minden gondolatom te vagy,
S én megyek az érzelmeim után,
De te a szerelmedet
Otthagytad a levéltár udvarán.

Varga Noémi: Összegzés

Eszembe szoktál jutni
de nem érzem ezt bajnak mert hirtelen vetettünk véget a dolognak
Vagyis
Nekem hirtelen volt
Hisz a végéig hittem abban hogy, az az ember vagy akibe beleszerettem. 

A szüleimtől azt tanultam minden problémát meg lehet oldani ha beszélünk róla és eléggé akarjuk
Te nem akartad eléggé.
Elengedtél amint a dolog unalmassá vált
Folytál a kapcsolatban mint eltévedt műanyag szatyor a Tiszán.
És nem a tóra gondolok mert oda is el akartam menni veled.
És még sok más helyre
De ezeket
Már mással kell megélnem

Már csak néha hiányzol
Vagyis
Nem is te hiányzol
Nem az hiányzik aki most vagy
Az hiányzik aki szeretett
Az aki a társam volt a bajban
És nem csak elviselt ha rossz passzban voltam.
Az aki csak látni akart
És megölelni
Csókolni addig amíg a világot el nem felejti.
Az aki ha rám nézett meglátta bennem A szépet,
És nem érdekelte hány pattanásom vérzett.

Már nem akarok veled lenni
Vagyis ennek egy része hazugság
Nem akarok veled kapcsolatban lenni,
Ha igazán pontosak akarunk lenni.
De fizikailag élvezem a társaságod
Túlságosan is
A te érintésed volt az első ami túl jutott a vállamon.

Tömören
Jó volt
De ha őszinte lettél volna
Talán nem okoztál volna akkora sebet
Hogy azt a jövőben szenvedjem meg.

De mindig hálás leszek neked mert sokat köszönhetek.
De tudd
Hogy a hibádat
Megbocsájtani
Nem lehet.

Varga Noémi: Tea

A rendetlenség és egy bögre a beleszáradt fekete teával.
Ennyi maradt belőlem.
A cukros tea cseppek épp úgy folytak le az asztalról mint a fekete könnyeim minden nap végén.

A következményeken gondolkodtam.

A tea ragacsos, azonnal fel kell itatni, és mosogatószeres szivaccsal lemosni a helyét (beleszámítva a bögre alját.)
Ráment esetleg a ruhámra? Mert azt kimosni nem nehéz, de a fotel huzatából már nehezebb kiszedni a foltot.

Mikor kicsordul az első könnycsepp.
Nem sok és az is csak nagyon nehezen bújik elő.
Nem is akarom hogy kijöjjön.
Főleg ha társaságban vagyok
Hisz a tusom nem vízálló és Istenem még buszozok is hazafelé nem akarom, hogy mosómedvének nézzenek.
Egyedül itthon megengedem magamnak.
Aztán megbánom
Vagyis csak akkor bánom meg ha a sminkemet még nem mostam le, hiszen ha belesírok a szemembe mindenféle sminket,
Szóval hogy az nem is egészséges, meg fáj is tőle a szemem.

Ha nincs rajtam smink hagyom.

Néha ki kell csavarni szemem mint egy ázott szennyesruhát.
De mégis úgy fáj
Mert nem lehet úgy kicsavarni
Úgy, hogy ne maradjon vizes.

Szóval, hogy
Nem tudom ez mennyire teljesíthető kérés
Mert nem akarom, hogy megeröltesd magad.
De
Ne
Öntsd
Ki
A
Teát.