Versek

Puja Jázmin: Szonett a naplementéről

Sárguló napfény ringatta a partot,
pillék szálldostak a hullámok felett.
És tavasz végi lágy meleg kavargott,
fátyolos tóvízi illatok helyett.
Lábnyomot hagy az elmúlt esti kép, margaréta billen a harmatos nádra.
Víz felszíne ölel egy elfújt estikét,
majd arany fény borul a távoli fákra.
Apró bogarak lépkednek a porban,
és hűs szellő simítja a tópartot végig,
mint tükörként ráfestve a napsugarat onnan.
Elmosódva újra felnyúl az égig,
majd éjjel látni fogja azt, amit itthagyott,
a partot, mit nappal még őrizve ringatott.
A homályos holdsugár
fáradtan sütött.
Tört árnyék a paplanokra
ezüst fényt ütött.
Szellő borította be,
a ringó lombokat.
Párkányon túl végigérő
sáros foltokat.
Csendes volt az éjjel,
egy titkos üzenés:
A hajnalodó harmatoknak,
újjászületés.
A napsugárnak, béke:
bizsergető lépés.
Mint vizek sodródása,
lassú, nyugodt légzés.
Reggel látszik igazán,
az elmúlt esti érzés.
Akkor kezd el tisztulni
az összes feltett kérdés.
Éjjel válnak fontossá,
és ekkor kezd el fájni.
De eső kell a virághoz,
hogy azzá tudjon válni.
Csakúgy, mint engedni,
hogy tovább nőhessen.
Engedni a fájdalmunkat
némán, könnyesen.
Azért, hogy a holnapot
már újra tudjuk várni.
A szívünket meg őszintén
a világ elé tárni.
Néha fáj a boldogság,
ha még nem annak tűnik.
A könnycsepp alján gyökerezve
később meg is szűnik.
Így nézve ez mind lehet
a virág messzi útja.
Már nem látszik, csak emlékszünk,
hogy milyen volt a múltja.
Erősebbé válik, amint
tudatosul bennünk,
hogy miért kellett mindezeken
nekünk végigmennünk.
Talán csak a válaszért,
hogy szükséges az éj is,
mert fény nélkül a sötétben,
és érezhettük  mégis.
Láthatom ezt hibátlannak,
azzá fogom tenni.
Ettől kezdve hibáit is
szépnek tudom venni.
Így azt mondom, hogy élni
már akárhogyan lehet,
de szeressünk, és figyeljük
a másik hogyan szeret.
Mert akkor, ha a holdsugár is
homályossá válik,
ő lesz ott az egyetlen,
ki tényleg nagyon számít! 

Varga Noémi: H A

Nincsenek rá szavak
Olyan közhelyes és mégis igaz

Ahogy kezed a bőrömhöz ért
Ahogy a tapintás lassan mendegélt
És végül máson állt meg az ujjad.
Már nincs ki a vészkűrtöt megfújja.
Senki nem vette észre a jeleket.
Megtörtént: helyrehozni már nem lehet.
Ha időben elkaptuk volna
Ha észre vettük volna
Ha jobban éreztünk volna
Ha ha ha
De a hajó elsüllyedt
A zenekar?
Fennmaradt.

Varga Noémi: Levezető

Nem tudom mit írjak
Ha te is szeretnél talán te írnál
Az érzéseim halványulnak mégis intenzívebb minden szívdobbanás
Talán csak azt várom hogy újra belém szeress
Hisz egyszer már sikerült
De vajon mi változott?
Hisz én még mindig én vagyok te pedig még mindig te
És régen a jövőt szerveztük most meg mintha nem is lenne.
Nem mi voltunk a minta pár?
Azok akik ha szakítanak az...
Megtörténhet egyáltalán?
Mégis
Most itt állunk
Deja vu íze szánkon
Hisz csönd van
Csönd mint az elején
Mikor még nem tudtuk egymásban mi a szép
Mikor még nem fájt a kínzó némaság
Most az egyetlen megszokott az ha kezem kezedre talál.
És nem az
Hogy szívem
Szívedre talál.

Herbák Marcell: Tavasznak hajnalán

Tavasznak hajnalán megpillantom
annak legmegbújóbb, ámde legszebb Virágát;
Csodaszép, barna hajú hajadon,
ki megosztja vélem legkedvesebb világát.

Valóság ez? Álom lenne csupán,
minek folyamán nem kelek fel Én;
Álmom a Te rejtélyes világod,
melynek ott talállak közepén.

Mi vagyunk azok, kiknek romba dőlt
várából, új, magas kastély épült;
S ebben őrizzük szerelmünket,
amely az éjszaka megrészegült.

Tavasznak hajnalán megkaphattam
annak legfényesebb, s a legszebb Virágát;
És védem Őt, gyönge karjaim közt,
ki megosztotta vélem legkedvesebb világát.

Áy Krisztina: Színek

Rózsaszín felhő, egy rózsaszín vár.
A szerelem csak öröm és boldogság tán?
Telik az idő, észreveszed hát,
Nem ez a szín uralkodik már.

Vöröslő rózsa, vöröslő láng.
A szerelem csak vágy és szenvedély tán?
Telik az idő, észreveszed hát,
Nem ez a szín uralkodik már.

Sárgul az érintés, sárgul a tánc.
A szerelem csak mohóság, irigység tán?
Telik az idő, észreveszed hát,
Nem ez a szín uralkodik már.

Fekete pillanatok, fekete a gyász.
A szerelem csak fájdalom, szenvedés tán?
Telik az idő, észreveszed hát,
Ez az egyetlen szín maradt csupán.

Ay Krisztina: Szeretve lenni

Mit jelent neked szeretve lenni?
Éjszakába nyúlóan ölelésben elveszni?
Vagy épp puccos étterembe menni?
Mondd el, megteszem,
Hisz szeretnélek szeretni! 

Mit jelent neked szeretve lenni?
Egész délután egy parkban sétálni?
Ha esik az eső, együtt bőrig ázni?
Mondd el, megteszem,
Hisz szeretnélek szeretni!

Mit jelent neked szeretve lenni?
Nyáron a földön fekve hullócsillagot nézni?
Vagy télen összebújva közösen fázni?
Mondd el, megteszem,
Hisz szeretnélek szeretni! 

Neked mit jelent szeretve lenni?