Szent Lúcia és a Luca-nap

Kevés olyan jeles nap van, amelyhez annyi hiedelem és szokás kapcsolódna, mint a december 13-i Luca naphoz. Ez a nap éppúgy alkalmas volt termékenységvarázslásra, mint házasság-, halál- és időjárásjóslásra, bizonyos női munkák tiltására, valamint a lucaszék készítésére.

Szent Lúcia (avagy Luca) a 3. század végén született Szicíliában, egy ősi, előkelő patrícius családba. Egy közismert szóbeszéd szerint Lúcia szüzességi fogadalmat tett Krisztusnak, vagyonát szétosztotta a szegények között, s inkább a vértanúhalált választotta, minthogy férjhez menjen egy pogány férfihoz. Bosszúból kérője a bíróság elé hurcolta őt, hiszen így elesett a házasságtól és a hozománytól. Egy másik legendaváltozat úgy tartja, hogy a hölgy kivájta saját szemét, mivel vőlegénye igézőnek találta azt. Azonban csodás módon Lúcia visszakapta látását, sőt, szeme még szebben csillogott, mint előtte. (A latin Lucia név a lux szóból származik, melynek jelentése fény/szem.) Mikor a bíró ítélete megszületett, elrendelte, hogy vessék máglyára a lányt, ám a lángok kialudtak alatta. Ezután karddal átdöfték a torkát, viszont ekkor sem halt meg azonnal, csak miután egy odasiető paptól megkapta az utolsó kenetet.

Szent Luca a középkor legkedveltebb szentjei közé tartozott, legendáját írók, költők (például Dante) és festők örökítették meg. Oltalmáért folyamodtak a vakok és a szembetegségekben szenvedők, a bűnbánó utcanők, a földművesek, illetve egyes kézművesek, a varrónők, a párnakészítők és a nyergesek (mivel utóbbiak mind hegyes szerszámokkal dolgoztak). Ez a nap 1582-ig, a Gergely-naptár életbe lépéséig az év legrövidebb napja, a téli napforduló ünnepe volt.

A téli napforduló - s vele együtt Lúcia is - aztán a néphitben a boszorkányok napja lett, mert a hosszú éjszaka miatt a gonosz erők ilyenkor árthatnak legtöbbet varázslataikkal. A nők számára úgynevezett dologtiltó napnak számított, mert ilyenkor mindenhol boszorkányok leselkednek.

A néphit a jóságos mellett az ártó Lucát is ismerte, aki a neve napján végzett munkát (tűzgyújtást, sütést, mosást) megbüntette, "bevarrta a tyúkok fenekét".

Luca-nap estéjén és éjszakáján megengedett volt a tréfálkozás, de még a lopkodás is. Az udvari kútból vizet csentek, nem egy udvar reggelre kapu nélkül maradt, ezt a fiatal legények vagy a szomszédba vitték, vagy a ház tetejére rakták.

Időjósló napnak is tartották, ettől kezdve tizenkét napig, karácsonyig figyelték az időjárást, s minden nap a következő év egy-egy hónapjára nézve adott útmutatást.

A legnevezetesebb hagyomány eszköze a 13 féle fából készült lucaszék, amely a boszorkák fölismerésére szolgált. December 13-tól karácsonyig „dolgoztak rajta", innen a mondás: "Lassan készül, mint a Luca széke." Karácsonykor kellett rájuk állni, mert ekkor látták meg a boszorkányokat, akik szarvat hordtak, de azután a széket el kellett égetni.

Egyes helyeken mákot vittek az éjféli misére, amit elszórván a rontó szellem fölkapkod, mialatt a nép egérutat nyer.

Református vidékeken volt szokás a lucaszék keresztútra vitele, körülkerítése szentelt krétával, hogy így megláthassák az ott gyülekező boszorkányokat. Hazatérésükkor pedig fokhagymát tettek a kulcslyukba, kést vágtak a bal ajtófélfába, keresztbe állították a söprűt - mindegyik "hatásos" fegyver az ártani akaró gonosz ellen.

Ez a jeles decemberi nap a karácsony közeledtét jelzi. Kellemes ünnepeket kívánunk!