Örülök, hogy itt lehetek

A mindennapokban Baksa Gergely angol-történelem, míg Kis Tamara angol-matematika szakosként látja el feladatait. Bízom benne, hogy az idő múlásával otthonra lelnek a Szilágyi sárga épületében, „mert a Szilágyi mindig jó választás!”.

- Az első kérdésem talán sablonosnak tűnik, de mégis felteszem, hiszen napjainkban nem megszokott, hogy egy fiatal a tanári hivatás mellett döntsön. Miért választotta ezt a pályát?

Kis Tamara: Már gyerekkorom óta tudtam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, más szakma nem is jöhetett szóba. Mindig is szerettem emberekkel, gyerekekkel foglalkozni, úgy érzem, ebben találtam meg önmagam.

Baksa Gergely: A pedagógus pálya vonzalma már korán kialakult bennem, hiszen a családban több elhivatott pedagógus vesz körül, beleértve édesanyámat, édesapámat, illetve már a nagyszüleim is pedagógusként tevékenykedtek. Gyermekkorom nagy része ebben a környezetben telt el, az iskola a mindennapjaink részévé vált. Ezért választottam magam is ezt a hivatást, melyet most már személyesen is „művelhetek”. 

- Mi motiválta önt az egyetemi évei alatt? Milyen nehézségekkel kellett megküzdene?

K.T.: Nekem az egyetemen a legnagyobb nehézséget maga a képzés hossza jelentette, hiszen ahhoz, hogy középiskolás tanár lehessek, hat évig kellett tanulnom. Motiválni pedig mindig az motivált, hogy ha ennek egyszer vége, akkor végre azt csinálhatom, amit igazán szeretnék.

B.G.: Az igazat megvallva, a képzés sok aspektusával nem értettem egyet, ezeket tudnám kiemelni nehézségnek. Azonban a negatívumokat háttérbe szorítva igyekeztem befejezni tanulmányaimat. Motivációul az egy éves összefüggő gyakorlat szolgált. Nagy várakozással néztem elé, hiszen tudtam, igazi ízelítőt ebben az egy évben fogok kapni igazán e pálya szépségeiből, nehézségeiből. Ez így is történt.

- Ha a két tantárgy közül, amelyeket tanít, választania kellene, melyiket választaná? Miért?

K.T.: Nem szeretnék választani, mindkét tantárgyam máshogy szép. Annak ellenére, hogy a matematikánál a tananyag kötöttebb, élvezem tanítani, és örülök, amikor a diákok szemében azt látom, hogy megértettek valamit, amit azelőtt nehéznek gondoltak. Az angolt pedig azért szeretem, mert a tananyagot könnyebb a diákok igényeihez igazítani, és így is meg lehet tanítani a fontos dolgokat.

B.G.: Őszintén szólva nem részesítem egyik tárgyat sem előnyben a másikkal szemben. Történelmet igaz, hogy csak egy osztályban tanítok, de ennek ellenére ugyanúgy szeretem, mint az angolt.

- Ha nem tanár lenne, akkor milyen más területen tudná elképzelni magát?

K.T.: Mindenképp olyan területen dolgoznék, ahol emberekkel kell foglalkozni, hiszen szeretek új embereket, személyiségeket megismerni. Nem tudnám elképzelni magam napi 8 órán keresztül egy monitor előtt ülve.

B.G.: Nehéz kérdés. Esetleg valamilyen cégnél, ahol követelmény az angol nyelv tudása, vagy pedig a vendéglátásban, ugyanis az egyetemi éven alatt dolgoztam már ezen a területen.

- Milyen tevékenységekkel szeret szabadidejében foglalkozni?

K.T.: Szabadidőmben szeretek kirándulni, utazni, valamint a vezetés nagyon ki tud kapcsolni. Persze mindezt csak akkor élvezem, ha az idő is megengedi. Hűvösebb őszi, téli estéken pedig a baráti társaságommal gyakran társasjátékozunk.

B.G.: Szabadidőmben szeretek a barátaimmal, a testvéremmel időt tölteni. Ez lehet bármilyen tevékenység. Valamint szeretek sportolni, futballt nézni. Ha pedig csak szimplán kikapcsolódásra vágyom és időm is engedi, akkor filmeket, sorozatokat nézek. 

- Miért éppen a Szilágyira esett a választása?

K.T.: Mindig is jó véleményeket hallottam a Szilágyiról, tudtam, hogy céltudatos, motivált gyerekek járnak ide. Mindenképp olyan iskolát szerettem volna, ahol jól lehet együttműködni a diákokkal, így nagyon örültem, amikor megláttam a hirdetést, és persze annál is jobban, amikor megtudtam, hogy megkaptam az állást.

B.G.: Mindenképpen Egerben szerettem volna dolgozni, és mivel sok jót hallottam a Szilágyiról, ezért gondoltam azt, hogy megpróbálok itt elhelyezkedni, ha van rá lehetőség.

- Milyenek az eddigi tapasztalatai a szilágyis diákokkal kapcsoltban?

K.T.: Azt kell mondanom, hogy nagyon jó csoportjaim vannak, aranyos, lelkes, céltudatos diákokkal. Örülök, hogy taníthatom őket, és remélem, hogy a későbbiekben is sikerül mindenkivel megtalálni a közös hangot, ezáltal pedig eredményes lesz a közös munka.

B.G.: Abszolút pozitívak. Mindenki kedvesen, tisztelettudóan nyilvánul meg felém. Még azok a diákok is, akiket nem tanítok.

- Hogyan érzi magát nálunk?

K.T.: Igaz, hogy még csak pár hónap telt el, de úgy gondolom, sikerült beilleszkednem, a kollégáimmal is egész gyorsan megtaláltam a közös hangot.

B.G.: Jól érzem magam a Szilágyiban. Csupa pozitív visszajelzést kaptam mind a kollégáktól, mind pedig a diákoktól. Örülök, hogy itt lehetek.

- Milyen tanácsot adna azoknak a diákoknak, akik komolyabban érdeklődnek a tanári hivatás iránt?

K.T.: Hajrá, megéri! Nagy szükség van az elhivatott, lelkes pedagógusokra. Nagyon változatos hivatásról van szó, hiszen évről évre új diákokat ismerünk meg, mindenki egy új személyiség, és bár ti ezt nem gondoljátok, de mi is rengeteget tanulhatunk tőletek. Úgyhogy én mindenkit csak biztatok, aki komolyan érdeklődik a szakma iránt.

B.G.: Azt tanácsolnám, hogy mindenképpen gondoljak át, mert ez nem egy olyan munka, amit egy nap 8 órában végez az ember, aztán hazamegy és mással foglalkozik. Rengeteg más dologgal kell foglalkozni a tanórákra való készülés mellett, amit igazából csak az lát, aki ebben benne van. Valamint sajnos manapság eléggé leértékelődött a tanári pálya presztízse a társadalomban. Ennek ellenére ez tényleg egy szép hivatás. Nagyon sok olyan dolgot kaphat „tőle” az ember, amit máshol nem kaphatna meg.  Ezeket mérlegelve, átgondolva kell mindenkinek eldöntenie, hogy tényleg szeretné-e, hiszen jó esetben, ez egy életre szóló döntés.

Köszönöm szépen a beszélgetést! További sikeres munkát kívánok a Szilágyiban!

Virágh Fanni 11.e