Milyen volt a sítábor?

Minden évben megrendezésre kerül a szilágyis sítábor. Ebben az évben Szlovákiában, Jasnán síelhettek a diákok együtt. Ennek szervezője Nagy Gerzson tanár úr. Őt kérdeztem a táborral kapcsolatban.

Mesélne nekünk az iskolai sítáborról?
A szilágyis táborok szervezését 1999-ben kezdtem, azóta is töretlenül csinálom. Sokfelé síeltünk már a diákokkal, többek között Szlovákiában, Lengyelországban, Ausztriában. Volt már 20 fős szerényebb létszámú csapat, de akadt olyan év is, mikor 90 diák utazott két busszal a táborba. Sok kolléga is részt vett már a táborokban, nem is gondolnátok, milyen sokan szeretnek síelni közülük. De az is mutatja a táborok sikerét, hogy minden évben velem tartanak, már végzett „öregdiákok”, akik szívesen jönnek vissza nosztalgiázni. A síelés nagyon érdekes dolog, mert valójában minden ellene szól: a hosszú többórás buszozás a zord hegyek közé, a kíméletlen időjárás, a sok ruha, amiben hol megfagy az ember, vagy éppen megsül, a kényelmetlen sícipő, amiben egész nap állni olyan, mint ha be lenne az ember lába betonozva, vagy a túl sokáig tartó várakozás egy síliftre. Mégis egy olyan élmény, ami minden áldozatot megér: a mesés havas táj szépsége, a lejtők meghódítása, a sebesség mámora, az élmények mesélésétől hangos buszozás, az együttlét öröme, illetve a hosszú nap végén az esti közös kikapcsolódás utánozhatatlan hangulata. Szándékom szerint, amíg egy léccel a vállamon el tudok menni a busztól a sípálya széléig, addig lesznek sítáborok mindannyiunk örömére.

Érdemes annak is jelentkeznie, aki nem tud síelni?
A síelés nem nagy ördöngösség, ha rá szánod magad, hamar el lehet sajátítani már néhány nap alatt az alapokat. Bármilyen korban elkezdhető, úgyhogy hajrá, biztatok mindenkit, ha lehet, ne hagyja ki!

Milyen hangulatban telik a tábor?
Hát, ezt azoktól kell megkérdezni, akik részt vettek már ilyen táborban. Az biztos, hogy mindig jönnek a táborba igazi „hivatásos hangulatfelelősök”. Részemről a sok felelősség mellett aktív mozgás, türelmes tanítás és társasági együttlét, tehát nagyon élvezem. És ahogy a bölcsek mondják, ha a vezetőnek jó, mindenkinek jó.

Esetleg van olyan álomhely, ahová szívesen megszervezné a sítábort?
Vannak gyönyörű helyek közel s távol, de mindig az adott terep leküzdése a siker kulcsa. Ha megadatik, akkor egyszer egy jó olasz síterepre szívesen szerveznék tábort. Már csak azért is, mert nagyon szeretem az ottani kultúrát, az olaszok vendégszeretetét és a kiváló konyhát.

Legviccesebb emléke a sítáborról?
Az volt bőven. Talán amikor, egyszer a pályán arra lettem figyelmes, hogy egy nő sikítozva csúszik ki a pályára a közeli erdőből, mindezt térdig letolt overállal, mivel ott akarta elvégezni kisdolgát, csak megfeledkezett a gravitációról (mert ha leguggol a lécén, az megindul a lejtőn), és máris a pályán találta magát.

Snowboard vagy síelés?
Bár mind a kettőt próbáltam, nem kérdés, hogy számomra a síelés jelenti a nagyobb élvezetet. Talán mert gyorsabb, dinamikusabb, mint a snowboard (és a nap végén sokkal nagyobb öröm a síbakancs levétele).

Tanár úr mennyire tartja magát jó síelőnek?
Nem szeretnék szerénytelen lenni, ezért csak azt mondom: úgy kb. ötven év tapasztalat van mögöttem a sípályán, meg mindenki más…!