Cs. Németh Péter tanár úr hisz a mikulásban? - fényt derítünk az igazságra

A 10.c legdolgosabb diákjai közül Kaló Eszter Krisztinával, Kovács Krisztiánnal, Fodor Olivérrel, Domokos Dániellel és Lénárt Jánossal beszélgettem. Hogy élték meg a témanapot? Ki találta ki a táncot? Voltak veszekedések a szervezés alatt? Mindenre választ kaphatunk a diákokkal készített interjúból.

Miért pont a mikulás napja lett a ti témátok? Volt más is, ami felmerült, mint választás?

Krisztián: A témanapot Bernát Zsolt tanár úr segített kiválasztani, mivel azt javasolta, hogy ne legyen se túl korán, se túl későn, amiben egyet is értettünk vele. Nem nagyon tudtuk, hogy mégis hogyan néz ki egy témanap, szóval adtunk a szavára, elvégre sokkal többet tud, mint mi.

Olivér: A Valentin-nap volt a másik opció. Azért ez volt a másik lehetőség, mert jól megszervezhetőnek, valamint ismert témának gondoltuk és nem tagadom, hogy az egyik osztálytársam elég népszerű a lányok körében, ami csak egy plusz lett volna.

Dani: Természetesen sok más téma is felmerült, többek között a bolondok napja, azonban ezt rögtön elvetettük, hiszen nálunk minden nap az van.

Mikor kezdtétek el gyakorolni a táncot, forgatni a filmet..? Mikor kezdtétek el a készülést?

Olivér: Különböző időben kezdtük el a különböző előkészületeket, attól függően, hogy mihez mennyi idő szükséges. Szerencsére mindennel elkészültünk, de azt tanácsolnám az többi osztálynak, hogy kezdjék el időben! Ne csak tervezgetni, hanem ténylegesen csinálni, mert mi az utolsó pillanatba készültünk el.

Dani: A táncot körülbelül két héttel a témanap megrendezése előtt kezdtük el gyakorolni, ezúton is szeretném megköszönni az osztály nevében Wingendorf Lillának, aki betanított nekünk minden mozdulatot, lépést. A díszítést, kellékek megvételét az utolsó pillanatokra hagytuk, mivel nem tudtuk 100%-ra, hogy a járványhelyzet miatt biztosan megtarthatjuk-e a témanapunkat.

Inkább összekovácsolta, vagy szétrobbantotta az osztályt a közös szervezés?

Eszter: Én úgy vélem, hogy összekovácsolta. Voltak viták, de végül mindig megegyeztünk. Nagyon jó volt végre már osztályként működik. Szuper hangulat volt, főleg magán a napon, mindenkinek kellett már egy kis felszabadultság.

János: Az én meglátásom szerint, inkább összekovácsolta, mintsem szétrobbantotta. Olyan emberek dolgoztak együtt, illetve kellett dolgozniuk együtt, akik alapvetőleg nem igazán kedvelik egymást, de a program végére egészen jól kijöttek. Az osztály nagyon összetartó lett szerencsére.

Mindenki kivette a részét a munkából?

Olivér: Amennyire tudtuk, bevontunk mindenkit, de persze mindig vannak olyanok, akik kivonják magukat a feladatok alól. Ha nincsen hozzá kedve valakinek és úgy adod neki a feladatot, akkor az hanyag módon lesz megcsinálva, ezért nem mindig jó mindenkit belevonni mindenbe.

Eszter: Persze, voltak, akik aktívabban dolgoztak és akik kevésbé. Mindenki addig csinált mindent, ameddig élvezte, ezért is lehetett ekkora sikere. Nem mindenki akart táncolni, ezért ők másban vették ki a szerepüket. Ez a király nap az osztályunk csapatmunkáját tükrözi és ez a lényeg.

Ti hisztek még a Mikulásban?

János és Olivér sajnos nem hisznek a Mikulásban.

Krisztián: Természetesen hiszünk. Nem is egyszer és nem is egy mikulást láttunk a témanapunk alkalmával, szóval 100%-ig biztosak vagyunk abban, hogy létezik és ilyenkor járkál az osztályokban és szaloncukrot oszt.

Eszter: Hát persze! Ez nem kérdés. Azt a tévhitet, hogy nem létezik, felháborítónak véltük a legtöbben. A film végén szerepel is az IGAZI MIKULÁS! Remélem senki nem bizonytalanodott el a filmünk miatt.

Az utolsó és egyben legtöbbek által kérdezett kérdés: és akkor most Cs. Németh Péter tanár úr hogyan tudta meg, hogy nem létezik a mikulás? Megtudta egyáltalán?

János: Lehetséges, hogy jövőre a mostani 10.c diáknapi kisfilmjében fény fog rá derülni.