Kollégiumunk új vezetője, Békési Katalin

Békési Katalin tanárnő 2023 szeptemberében a gimnáziumi tanítást maga mögött hagyva kollégiumvezetőként folytatja pályáját. Ennek kapcsán Saxinger Veronika beszélgetett vele.

- Mesélj, kérlek, egy kicsit magadról! Ki is valójában Békési Katalin?

- A szilágyis diákjaim elsősorban magyar nyelv és irodalom szakos tanárként ismernek, hiszen a pályám kezdete óta, 25 éven át igyekeztem megláttatni velük a tantárgyaimban rejlő számtalan szépséget. Szívvel-lélekkel, lelkiismeretesen végzem a feladataimat, úgy gondolom, ez jellemezte a tanári és az osztályfőnöki munkámat is.

Nagyon fontos számomra a hit, mindennapi olvasmányom a Biblia. Természetesen, ha van egy kis szabadidőm, szívesen olvasok mást is, ilyenkor a szépirodalom mellett gyakran a lélek dolgaival, pszichológiával foglalkozó könyvek töltenek fel leginkább. A családtagjaim társaságában szívesen töltöm az időmet a természetben, gyakran túrázunk, kirándulunk, de emellett a biokertészettel is próbálkozunk. Talán ebből is adódik, hogy szívesen főzök, próbálok ki új recepteket.

Nagyon sokat jelentenek számomra az emberi kapcsolatok, a barátokkal együtt töltött idő.

- Mindig is tanárnak készültél? Mi vonzott erre a pályára?

- Anyai ágon a felmenőim több generációra visszamenően pedagógusok voltak. A nagyszüleimet közvetlen közelről is láthattam a hivatásuk közben. Gyerekként lenyűgözött az a szeretet és tisztelet, ami körülvette őket. A gimnázium utolsó évében környezetmérnöki pályára készültem, végül azonban egy hirtelen döntéstől vezérelve magyar szakra jelentkezem, mivel azt szerettem volna tanulni, amivel a szabadidőmet is szívesen eltöltöttem. Ekkor már nem szerettem volna tanár lenni, és hogy „bebiztosítsam” magam, második szakomnak a politológiát választottam. Negyedéves hallgatóként a Parlamentben, és a politikai pártoknál töltött gyakorlatom alatt kiderült számomra, ez biztos nem az én utam…

A párom ekkor már Egerben tanított a Gárdonyi Géza Ciszterci Gimnáziumban (és tanít a mai napig, szerk.). Az egyetem elvégzése után összeházasodtunk, és Egerben a magyar nyelv és irodalom szakos diplomám nyitott meg számomra kapukat. Ekkor kerültem a Szilágyiba. Az évek során a diákjaim érdeklődésének és felém irányuló bizalmának köszönhetően nagyon megszerettem a pedagógus hivatást. Az oktatásban végbement sok változás viszont eléggé megviselt.

- Mi indított arra, hogy megpályázd a kollégiumvezetői állást?

- Az elmúlt 25 évben én csak jót kaptam a Szilágyitól, úgy a diákoktól, mint a kollégáktól. Amikor vezetőt kerestek a kollégium élére, azt éreztem, talán visszaadhatok mindebből valamit.

Számomra ez egy nagy kihívás, hiszen a kollégium mindennapi működését most ismerem meg. Egyidőben ismerem meg a feladataimat és vezetem az intézményt, ami bevallom nem könnyű dolog. Hálás vagyok a kollégáimnak, akik mindenben segítenek. Új világ ez számomra, teljesen más jellegű teendőim vannak, mint eddig: az időm jelentős részét egy íróasztalnál ülve töltöm. A napi rutinom, az időbeosztásom átalakult: gyakran reggeltől estig bent vagyok a koliban. Örömmel tölt el, hogy itt is személyes kapcsolatba kerülhetek a diákokkal, néhányukat még taníthatom is. Öt évre szól a megbízásom, igyekszem szeretettel végezni a munkámat és a tőlem telhető legjobban helytállni.

- Kati, te voltál kollégista? Ha igen, hogyan emlékszel vissza erre az időszakra?

- Egyetemistaként ismerkedtem meg a kollégista léttel. Fiatal felnőttként meglepő volt számomra, hogy mennyire tud hiányozni az embernek az otthona. Együtt tudok érezni azokkal kollégistákkal, akiknek nem könnyű az új körülmények megszokása, a családtól történő elválás. De azért azt is el kell mondanom, hogy végül az életem legszebb, leggondtalanabb éveit tölthettem el a barátaimmal az egyetem kollégiumában. Bízom benne, és a kollégáimmal igyekszünk mindent megtenni azért, hogy a mi diákjaink is így emlékeznek majd vissza a nálunk eltöltött 4-5 évükre.

- Köszönöm a beszélgetést, a munkádhoz pedig jó egészséget és kitartást kívánok!