Ilyen volt a diáknap

Honnan jött az ötlet, hogy ez legyen a témátok? Egyhangúan ezt szerette volna az osztály, vagy volt más téma is?

Kocsis Kornél: Az ötlet még 10. osztályban, év vége felé merült fel először bennem és a srácokban is, de nyilván ez csak később, a következő év szeptemberében forrt ki teljesen. Természetesen voltak viták a témát illetően, nem is egyszer, de úgy gondolom, hogy kit tudtuk hozni belőle a maximumot.

Nagy Csenge: A téma kiválasztása volt az első nagy kérdés nálunk. Mindenképpen egyedi és bulis témát szerettünk volna, amibe jó sok program és szórakozás belefér. Ötlet volt bőven, de a döntés azért a fesztiválra esett, mert sokszínű a téma és arról, hogy jól érezzük magunkat.

Fejes Ábel: Őszintén, a témaválasztásról annyit, hogy egyáltalán nem volt egyhangú. Sok más téma is felmerült, mint pl. a Men in Black, vagy az Aladdin, de végül úgy gondoltuk, hogy a Hupikék törpikék témából tudjuk a legtöbbet kihozni a cukisága és ismertsége miatt. A téma egyébként egy régi gombavató műsorból jött.

Miért pont rád esett az osztály választása, mint jelölt? Nyilvánvaló volt, hogy te leszel, vagy voltak nagy riválisok az osztályban?

Kocsis Kornél: Az, hogy miért pont rám esett az osztály választása, azt úgy gondolom tőlük kell megkérdezni, viszont innen is szeretném megköszönni nekik a bizalmat, amivel megillettek engem. Még a készülődés elején volt több jelölt aspiráns is, de a szavazáson már egyhangúan engem választott meg az osztály. Ha tippelnem kéne, hogy miért én lettem a jelölt, akkor azt mondanám, hogy a közösségben betöltött szerepem, az emberekkel való kapcsolatom, illetve a témában való jártasságom miatt gondolta azt az osztályom, hogy én vagyok a legalkalmasabb erre a feladatra.

Nagy Csenge: Riválisok semmiképpen, de még verekedés sem ment érte. Több személy van az osztályban, akikre illik a jelölt szerepe, így szavazással dőlt el, de semmiféle problémát, vagy viszályt nem okozott közünk.

Fejes Ábel: Ez számomra a mai napig rejtély, hogy miért rám esett a választás, de ha tippelnem kéne, akkor talán azért, mert jól össze tudtam fogni az osztályközösséget és a gólyatáborok szervezése miatt nagy ismeretségre tudtam szert tenni. Nagyon nagy rivalizálás szerencsére nem volt az osztályomban, így a jelölt kiválasztása nem bontotta meg az osztályközösséget.

Szerinted pozitív, vagy negatív hatással volt az osztályodra a diáknap és a szervezése?

Kocsis Kornél: Számunkra nem ez volt az első nagyobb volumenű esemény, amelyen megmérettethettük magunkat, hiszen a Szilágyis pályafutásunk első évében már részt vettünk a Pécsi Művészeti Fesztiválon, viszont az óriási különbség az volt, hogy most magunknak kellett megszerveznünk az egészet, amit kitaláltunk. Természetesen rengeteg segítséget kaptunk, amik nélkül nem sikerülhetett volna, de érződött, hogy sokkal keményebb munkára volt szükségünk ahhoz, hogy megszervezzük, és ahhoz is, hogy kézben is tartsuk a diáknapot. Utólag visszatekintve természetesen örülök neki, hogy sikerült megszerveznünk, sokat tudtunk tanulni belőle, amit akár a későbbiekben is tudunk hasznosítani.

Nagy Csenge: Rengeteg energiát fektettünk a diáknap megszervezésébe (ami feltűnő szerintem, ha csak a pólóinkra gondolunk is) és nagyon sok akadállyal néztünk szembe együtt. Ezeket a problémákat mindig megoldottuk közösen, néha egymást idegesítve, máskor csak nevetve. A sok együtt töltött délután pedig sokkal jobban összehozta az osztályunkat.

Fejes Ábel: Összességében szerintem pozitív hatása volt a szervezésnek. Persze, voltak kisebb-nagyobb veszekedések, de ezeken sikerült túllépni. Szerintem sok jó élményben volt részünk a szervezés alatt.

A tanárokat mennyire volt nehéz megfűzni a játékokhoz, filmhez, vagy bármihez? Az osztályfőnök támogató kezet nyújtott az előkészületek alatt?

Kocsis Kornél: Amennyire én tudom, minden tanár abszolút támogató és segítőkész volt velünk. Kaptunk több jó tanácsot is, illetve a programokban és a filmben is teljesen együttműködőek voltak. Az osztályfőnökünktől és a kollégiumi nevelőtanárunktól is egyaránt rengeteg támogatást és segítségét kaptunk, amiért hálás köszönettel tartozunk nekik is, ahogy a többi tanárnak is.

Nagy Csenge: Ha bármilyen kérdésünk volt, vagy csak egy kis bíztatásra volt szükségünk, a tanárainkra mindig számíthattunk. Egy-két órán a feleltetés idejét is rászánták erre, ami ellen persze nem volt kifogásunk. Az osztályfőnökünk volt a legnagyobb támogatónk végig. Persze amit csak lehetett, magunk oldottuk meg és közösen találtuk ki, de ha bármikor szükségünk volt rá, ahogy csak tudott, segített nekünk.

Fejes Ábel: Szerencsére nekünk az osztályfőnökünk mindenben nagyon lelkesen segített, amiért hatalmas köszönet jár neki az egész osztálytól. A tanárok általában szintén segítettek és részt vettek a programokban, illetve a filmekben. Szerintem ők is nagyon élvezik a diáknapokat a Szilágyiban .

Mennyire fáradt el a csapat? Mit gondolsz, megérte ennyi munkát belefektetni?

Kocsis Kornél: Ha magamból indulok ki, akkor azt tudom mondani, hogy ha egy nappal is tovább tartott volna a diáknap és a vele járó készülődés, akkor már lehet kidőltem volna az utolsó napra. Szerintem ez igaz az osztálytársaimra is, de úgy gondolom, hogy a többi osztályra is, hiszen egy ilyen nap megszervezése óriási energiát vesz ki az emberből. Az, hogy megérte-e ennyi munkát belefektetni… azt mondanám, hogy nem, ugyanis a tanulás mellett borzasztóan fárasztó és többször stresszes is volt mindent profin megcsinálni. Persze, rengeteg sok emlékezetes és örömteli pillanatot is átéltünk, amik miatt megérte belevágnunk, de amikor ez már kényszeressé és stresszessé fordult át, ott kellett volna meghúzni a határt, mivel az a lényeg, hogy a szervezés közben is jól érezzük magunkat, ami néha sajnos elmaradt nálunk.

Nagy Csenge: A diáknapot és a szervezést is nagyon élveztük, de nem bánjuk, hogy vége. Rengeteg dologra kellett odafigyelni, kitalálni és megoldani, emiatt a hétköznapjaink is eléggé felborultak és a végére igencsak elfáradtunk, az az igazság.

Fejes Ábel: Fú, hát a végére mindenki nagyon elfáradt. A sok délutáni benn maradás, reggeli korán kelés engem is nagyon lefárasztott és persze egy diáknap szervezése elég sok stresszel is jár. Ennek ellenére a befektetett munka megérte. Szerintem az egész évfolyam nevében mondhatom, hogy egy nagyon jó és izgalmas napot sikerült megszerveznünk, aminek minden percét imádtam.

Szerinted eleget dolgozott mindenki, vagy voltak, akik semmit sem csináltak és csak hátráltatták az osztályt?

Kocsis Kornél: Összességében azt tudom mondani, hogy teljes mértékben elégedett vagyok mindenkivel és úgy gondolom, hogy a többség a maga feladatát (a képességeihez képest) jól elvégezte.

Nagy Csenge: Persze, voltak, akiknek nagyobb részük volt benne és voltak, akik kevesebbet dolgoztak. Olyanok is voltak, akiknek a diáknap előtti héten jutott eszükbe, hogy van még mit csinálni, de szerencsére többen voltak, akik segítettek, ahol csak tudtak. Olyan nem volt, aki egyáltalán ne tett volna hozzá a diáknaphoz.

Fejes Ábel: Nyilván minden osztályban van olyan, aki inkább kiveszi magát a munka alól és inkább nem csinál semmit. Én nagyon büszke vagyok az osztályomra, mert mindenki legalább egy picit hozzátett valamit a diáknap sikerességéhez. Valaki a díszítésben, valaki a filmben, de volt olyan is, aki a kellékek beszerzésében segített, tehát végül mindenkinek megvolt a saját feladata, amit ügyesen teljesített.

Kiket említenél meg, akik nagy segítséget nyújtottak neked a felkészülés során?

Kocsis Kornél: Nehéz bárkit is kiemelni, hiszen ez egy csapatmunka volt. Sok embertől kaptam sok támogatást és segítséget. Az osztálytársaimtól kezdve, a tanárokon keresztül, a régebbi barátaimig rengeteg ember bízott bennem.

Nagy Csenge: Az osztályom és az osztályfőnök nélkül nem sikerült volna ilyen jóra a diáknap.

Fejes Ábel: A legnagyobb segítséget az osztályom lányai nyújtották. Ők minden egyes apró dologban segítettek. Természetesen a fiúk közül is voltak ilyen emberek, mint pl. Holecz Gergő és Rácz Dominik. Itt is szeretném nekik megköszönni, nélkülük ez az egész nem sikerült volna.

Egyéb, amit esetleg hozzá szeretnél fűzni?

Kocsis Kornél: Úgy gondolom, hogy évfolyamtársaink nevében is köszönetet mondhatunk azért a sok szeretetért és érdeklődésért, amit ti nyújtottatok nekünk. Mi nagyon jól éreztük magunkat és szeretnénk gratulálni a többi osztálynak is, akik sosem láttak még diáknapot ezelőtt és mégis nagyszerűen helyt tudtak állni.

Nagy Csenge: Örülök, hogy a kimaradt évek után a mi évfolyamunk szervezhetett diáknapot a szilágyisoknak. Mivel csak az E osztály látott közülünk diáknapot, mindenkinek elég nehéz dolga volt, viszont mindent beleadva, egymást segítve hatalmas bulit csináltunk együtt, amire nagyon büszkék lehetünk szerintem! Mindezek mellett sok sikert kívánunk a jövőbeli diáknapozóknak!♡

Fejes Ábel: Végül csak szeretném megköszönni nektek, Szilágyisoknak is, hogy ilyen sokan részt vettetek az idei diáknapon. Remélem legalább annyira élveztétek, mint én. A jövőbeli diáknapozó osztályoknak pedig azt üzenném, hogy nagyon-nagyon sok munka a szervezés, de higgyétek el, imádni fogjátok és isteni lesz visszaemlékezni rá, hogy ezt is megcsináltuk együtt az osztályunkkal.