Dúl Netta
Versek
Hajam kócos,
Szemem könnyes és álmos.
Lábam csupasz, vagy lehet éppen ruházott.
Zoknit húztam az éjjel, mikor talpam fázott.
Kómás fejjel szemlélem a szobát,
Üres. Nem látok benne mást,
Csak a reggeli borzadást,
Amit a fedetlen részeimmel érzékelek.
Aztán feléledek.
Felülök s tükörbe nézek.
Szörnyülködve szemlélem magam,
Te jó ég! Hogy áll a hajam?
Kitárom ablakom, melyből árad a fény
Kopognak. Ki lehet az tavasznak reggelén?
Csak egy madár. Dalolászik vígan,
Felkelti a falut hangos énekszóval.
Hajam kócos,
Szemem könnyes és álmos.
De nem számít, mert döbbenve elemzem
Hogy így telik minden reggelem.
2.
Csak hallgatom a sötétben
Az eső megnyugtató s monoton hangját.
Szívem egyre csak dobban s vágy'
A tiéddel ellentétben.
A kínzó csöndet koppanások törik meg.
És persze a zene, ami könnyeket csal
Szememből, miket rejtegetek arcommal.
Fülemben a dallam, pedig szívemet hasítja meg.
Ezen a végtelenül magányos éjszakán,
Végül megint megfogadom
Nem sírok érted többé, azt garantálom.
De romba dől elvem hajnalok hajnalán.
Gondjaimmal egyedül maradtam.
Te többé nem segítesz rajtam,
Nem törlöd le könnyeim, melyeket miattad hullattam.
Semmi gond, tudom. Egyedül maradtam.
A nagyvilág nem ad számomra helyet.
Elveszett vagyok nélküled
Semmibe veszett szemed és fényed.
Sehol sem érzem már az otthont adó meleget.