Aphrodité, a szépség és a szerelem görög istennője

Valószínűleg mindenki hallott már a tenger habjaiból kiemelkedő istennőről, akinek feltehetően a görög aphrosz (hab) szóból ered a neve. A (testi) szerelem, a gyönyör, valamint a szenvedély megtestesítőjeként ismerjük.

A születését vitató egyik mítosz szerint miután anyja világra hozta, az istennő még egy darabig a tengerben időzött, majd mikor Kronosz kardjával kasztrálta apját, Uranoszt, a tenger hullámozni kezdett. Habjaiból kagylóhéjon kelt ki Aphrodité, akinek szépsége elvakította az Olümposzt. Ciprus szigetén, Petra tou Roumiou-nál érte el a szárazföldet, amit Aphrodité sziklájának neveztek el. Amikor kilépett a partra, amerre járt, lába nyomán csodás növények és fák keltek ki a földből. Ezeket a gyümölcsöket, virágokat és illatszereket különösen alkalmasnak tartják a szerelmi vágy fokozására (afrodiziákumok) és Aphrodité növényeinek nevezik őket. Ilyen többek között a kékvirágú lótusz, a mirtusz, a gránátalma, emellett a menta. A legenda szerint az istennő szépítő fürdőit egy fügefák árnyékában lévő természetes barlangmedencében vette, mely jelenleg is látogatható.

A másik verzió Homéroszhoz köthető, aki szerint az istennő Zeusz és Dioné gyermeke. Apja félt, hogy Aphrodité kegyeiért véres csatákat vívnak majd az olümposziak, ezért a béke érdekében a sánta Héphaisztosznak, a kovácsistennek ajánlotta fel lányát, aki feleségül is vette őt. Az Olümposz legrútabb, de legkiegyensúlyozottabb istene pazar ékszerekkel árasztotta el feleségét, közte kapott egy övet, amelyet finom kovácsmunkával készített hitvesének aranyból, és megszórta egy kis bűbájjal is. Amikor ezt az övet viselte Aphrodité, senki nem tudott neki ellenállni, három istennőt kivéve: Athénét, Artemiszt és Hesztiát.

Ám az istennő erotikus jelleme nem elégedett meg apja által választott férjével, így számos szeretőre tett szert. Többek között Árésznak, a hadistennek öt gyermeket szült, de Hermésszel, valamint Dionüszosszal is létesített viszonyt. A halandók közül Adóniszt és Ankhiszészt szerette, ez utóbbitól született Aineiasz (Aeneas). Az Erisz által az istenek közé gurított, "A legszebbnek" feliratú aranyalmát is végül ő nyerte meg Párisztól, miután Héra és Athéné mellett ő a legszebb halandó asszony szerelmét, Helénáét ajánlotta fel neki. Ezzel robbant ki a trójai háború.

Tiszteletére nagy ünnepeket, úgynevezett Aphrodisziászokat tartottak, melyek rendszerint Athénban és Korinthoszban kerültek megrendezésre, ahol erotikus tánccal egybekötött lakomákon vettek részt az ókori Hellász lakói. Attribútumaként a nyúl, galamb, a hattyú, valamint a delfin szolgálnak.

A római mitológiában Vénuszként ismert. A nép eredetileg a termékenység, a báj istennőjeként, emellett a kertek védelmezőjeként imádta. Ősüknek tartották, hiszen Julius Caesar nyilvánosan összekapcsolta családja örökségét az istennő anyai ágával, így Vénuszt az első római császári dinasztia ősévé tette. Számos művészeti alkotás testesíti meg őt. Ezek közül a leghíresebb a Sandro Boticelli által festett Vénusz születése című festmény, valamint August Gerber Milói Vénusz szobra.