Számos darabja életünknek a feje tetejére állt egy éve, március idusán. A koronavírus és velejárói átszabtak sok mindent, alkalmazkodni vagyunk kénytelenek. Meg is teszünk mindent, hogy minél előbb visszatérhessen iskolánk élete a megszokott kerékvágásba.

A nyolcadikosok felvételije mindezek ellenére hagyományos medrében zajlott; volt központi írásbeli- és szóbeli felvételi, személyes jelenléttel. A végzős általános iskolások izgultak, leendő elsőseink szépen teljesítettek. Egyikük, Puja Jázmin egy kedves verssel lepett meg bennünket, melyet megosztunk veletek. Fogadjátok szeretettel, miként élte meg ő ezt a próbatételt:

 

Felvételizni mentem én

huszonharmadika reggelén

még nem

féltem.

 

Hiába tanultam fél évig

kilencven percben felmérik

 eszem

nekem.

 

Nővérem elkísért odáig,

esőben várt rám sokáig,

ázva

fázva.

 

Hirtelen barátnőm láttára

a kezében tartott táblára

részben

néztem.

 

Sírva fakadtam,úgy bizony

 ,,Szurkolunk Jázi” feliraton

Ici-

picit.

 

Remegő kézzel izgultam,

mikor termemhez indultam

maszkban

lassan.

 

Kevesen ültek a padokban,

egy hely volt még a sarokban,

vártunk

s álltunk.

 

Megérkezett hát mindenki,

tolltartót kellett kitenni

elénk

s felénk.

 

Itt volt az idő a magyarra,

hallgattam mindig agyamra

 bíztam

s írtam.

 

Hiába voltam felkészült,

nem lettem vele elkészült

végig,

félig.

 

Szünetben társalgó gyerekek,

éreztem, kevésbé remegek,

 vártam,

s fáztam.

 

Időben érjek be, siettem,

s ismét a teremből figyeltem

kapott

lapot.

 

Golflabda lett a hasamból,

megijedtem a matektól

akkor

nagyon.

 

Tudtam, hogy tudom, csak izgulok,

vége, és haza is indulok

mindjárt?

Kizárt!

 

Sóhajtva mégis kimentem,

papírt az asztalra kitettem,

fájt a

hátam.

 

Könnyek potyogtak szememből,

elővettem a zsebemből

hideg

vizem.

 

Kapuban mama és tesóm várt,

felismerték, mert odajárt

réges-

régen.

 

Kocsiig folyton meséltem

mindenről, mit bent megéltem:

ezt is,

azt is.

 

Bánatom gyorsan legyőztem,

egy tar lep szállt el előttem

itthon

bizony.

 

És hiába szeretem Csokonait,

de Tibit és a dobozait

sokkal

jobban.